Vannak próbálkozások arra, hogy sportolás alatt tanulásra is kihasználják az időt egyesek. Azonban felmérések azt mutatják, hogy ez nem feltétlenül jó. Ugyanis amikor tréningezünk, figyelnünk kell a mozdulatok helyességére, a megfelelő légzésre, ami már eleve többféle koncentrációt kíván. A legtöbben még zenét is hallgatunk közben - amely persze jótékonyan serkentő, és nem vonja el a figyelmet, mint a tanulás.
A fiziológiai folyamatok sem a tanulásnak kedveznek sportolás közben. Agyunkban ugyanis olyan fehérjék keletkeznek, amelyek serkentik az agyunknak azt a funkcióját, hogy jobban megfigyeljük környezetünket, egyensúlyérzékünk javuljon, ügyesebben mozogjunk. A felpörgött agyműködést serkenti még a magasabb oxigénszínt és a vérbőség is. Egy ilyen jótékony stresszes állapotban viszont nem lehet elmélyülni egy tananyagban, nem tud az agyunk kombinálni, összefüggéseket feltárni. Márpedig a tanulásnak ez a lényege, agyunk mindig meglévő tudáshoz kapcsolja az új ismereteket, amelyhez azonban belátás szükséges, nem pedig feszült állapot.
Ugyanakkor felmérések azt mutatják, hogy a sport általában hat jótékonyan a tanulásra, tehát nem közben, hanem előtte, vagy utána. Vagyis egy kellemes edzés és tusolás után sokkal jobban megy a tanulás azokhoz képest, akik nem mozogtak. A mozgás során keletkező fehérjék a sport utáni nyugalomban javítják az agy teljesítményét. Ennek az a magyarázata, hogy agyunknak már nem a mozgáskoordinációra, hanem csak a tananyagra kell koncentrálnia. Az alacsonyabb oxigénszint és a vérbőség csillapodása révén pedig megnyugszunk, így agyunk elvont gondolkodásért felelős része szabadon szárnyalhat a fehérjék jótékony közreműködése révén.
Ez a fehérje a BDNF, amelyből mozgás hatására több válik ki a szinapszisainkban – ám a több nem feltétlenül jobb! Ha túl sokat mozgunk, akkor a BDNF szintje csökkenni kezd. Ez van akkor, mikor totálisan kivégezzük magunkat a fitneszgépen. Ezért is javasoljuk mindig azt, hogy ne terhelje túl a szervezetét, csak annyit mozogjon, amennyi jólesik. Erről bővebben itt >